Belső hajlítás

"A második kötet (Belső hajlítás) sokkal fontosabb kérdéssel foglalkozik. Mert Billy nem hajlíthatott volna, ha Rika belülről hozzá nem hajol. Hogy megtámassza a szerelmével. Mert a férfi eltelt magától. És észre se vette. Ha valaki híres, gazdag és szép, az nem tesz jót a jellemének. Olyan lassan változik, hogy nem kap lehetőséget észrevenni. Így segíteni se tud magán. Mások meg nem mondják meg neki. Az őszinteség macerás. Veszélyes is lehet. Jobb nem kimondani a véleményünket. Kényelmes és biztonságos is. Ha például egy férfi nem figyelmes szerető, de a nők ezt soha nem mondták meg neki - aminek ezer oka lehetett -, akkor az első őszinte nőt le "büdöskurvázza" a fickó, és továbblép. Neki is ez a kényelmesebb. Ha húsz nő mondta volna a szemébe az igazságot, esélyt kapott volna, hogy változtasson magán. De nem mondták. Értitek, mire gondolok, igaz?
Belülről változni nagyon nehéz, mert nem a mások véleménye számít, hanem az, hogy tudunk-e tükörbe nézni? És ha változtatunk magunkon, óriási erőfeszítéssel próbáljuk kitörölni magunkból a belénk kövesedett dolgainkat, az kívülről nem látszik rajtunk. Nem leszünk szebbek. Magasabbak sem. Sok macera, önkritika, és sehol a megérdemelt tisztelet - jaj, de bátor vagy, hogy meg merted mondani! -, ami igazolná, hogy érdemes volt ekkora erőfeszítéseket tennünk magunkért.
Rika ezt tette, belülről hajlított, a kedvességét, a türelmét, az őszinteségét hajlította Billy türelmetlenségéhez, sumákolásához, makacsságához, és nem mondta, hogy ő most aztán mekkorát hajlított, tessék őt ezért leborulva imádni! Ettől igazán szép a belső hajlítás. Mert jóság kell hozzá.
Csendes jóság. Ha a másik nem viszonozza, rabszolgaság lesz belőle, és az sem jó. De ha kölcsönös a nyújtózkodás, akkor előbb-utóbb összeborulunk. És az igen szép "jutalom" tud lenni!" (A Szerző)