Beszterce ostroma jellemzők

A Beszterce ostroma (1895) Mikszáth egyik legolvasottabb regénye. Nem véletlenül. A groteszk elemeket is hordozó mű, középpontjában egy negatív, mai szóhasználattal élve deviáns hőssel az író időszerűségének ékes bizonyítéka. Nedec várának ura, Pongrácz gróf egy magyar Don Quijote. A 19. században élve hadat üzen saját századának. Középkorias gesztusaival és tetteivel a nevetségességen túl az olvasó együttérzését s szeretetét is kivívja. Ez nem az "őrülteknek" kijáró elnéző szeretet, hanem a nagy álmok képviselője iránti rokonszenv.
Pongrácz gróf elmeállapota a 19. század mércéjével mérve orvosi eset. De így is környezete és kora fölé magasodik nemegyszer: a tiszta lovagi eszmények anakronisztikusak ugyan, ám sok vonatkozásban értékesebbek a jelennél.
Egy múlt századi negatív hős - mennyire 20. századi figura is. Ráadásul beteg. Betegség, mint sorsmetafora, antihős, mint középponti alak: 20. század világ és magyar irodalmának meghatározó típusa. Pongrácz gróf a mi századunk különceinek egyik előfutára.