Blaze

Debra Ginsberg tudta, hogy fia különleges, más a megszületése pillanatában. Amit nem tudott az az, hogy Blaze másságát a többiek nem tehetségnek fogják majd fel, hanem akadálynak a társadalmi és iskolai előmenetelében. Blaze soha nem mászott, egyszer csak felállt és elindult. Négyéves korára ismerte Miles Davies összes művét. Öt évesen minden napot egy-egy színnel jelölt. Mire tíz éves lett azt kérte, hogy hadd játssza le újra a megszületését, hogy ez alkalommal legyen "elég levegője sírni". Az iskola-előkészítőben töltött első nap után Blaze az osztály problémájává vált. Ginsberg egész életében harcolt a diagnózisok ellen, amiket a szakemberek serege ragasztott gyermekére.
Az őszinteséggel és ellenállhatatlan humorral megírt könyvben Debra Ginsberg elmeséli azt a rendkívüli megpróbáltatást, amin fiával keresztül ment, a hivatalnokokkal, orvosokkal, pszichológusokkal és sereg egyéb szakértővel való megbeszéléseken, akiken mindnek megvolt a saját véleménye arról, hogy Blaze miért más, és mindegyik meg volt győződve róla, hogy az ő megoldása a tökéletes.
A könyv erőteljes védőbeszéd fiáért és kényszerítő hang azoknak, akik speciális gyerekek neveléséért felelősek. Ginsberg közreadja személyes történetét és harcait az iskolákkal, az orvosokkal. A Blaze palackba zárt üzenet, azoknak a kockafejűeknek, akik visszautasítják bármilyen módon hogy formás, jól szabott vagy préselt fejűek legyenek, akik beleférnek a világunk által kiszabott kerek lyukba.