Búcsú a parasztságtól II.

"Az 1970-es évek közepén kezdte gyűjteni Bíró Friderika és férje, Für Lajos azokat a z interjúkat, amelyeket idős falusi emberekkel készítetek az elsüllyedt parasztvilágáról. Azokban az években még szép számmal éltek olyanok, akik visszaemlékezéseikben fel tudták idézni a régi, zárt paraszti világot. Azt a világot, életformát, ami már a XIX-XX. század fordulóján bomlásnak indult, majd a század közepén erőszakkal, durván szétverték.
A XX. század utolsó negyedében még elérhetők voltak azok a "szemtanúk", akik ismerték a régit átélték, megszenvedték az erőszakos módon kikényszerített újat, a teljes váltást. A szerzőpáros úgy gondolta, hogy az utolsó pillanatban készített interjúkban kérdéseikre választ kaphatnak azoktól, akik ezt a világot még megeleveníthették az utókor számára, akik a nagy fordulat, a mezőgazdaság ún. kollektivizálása, a téeszekbe kényszerítések szereplői és elszenvedői voltak. Ezekben az években még beleláthattak a régi parasztcsaládok világába, szinte azonosulhattak az elbeszélő életével, sorsával. Ha megnyíltak az emberek, "ki lehetett beszélni" a nyomasztó múltat, a megaláztatásokat, a kulákvilág rémségeit, az internálótáborok szörnyűségeit. Azokban az időkben az őszinte beszédhez bátorság és merészség kellett, a válasz pedig az egymás iránti feltétlen bizalmon alapult. A "Búcsú a parasztságtól" első kötete (Történelmi esszé) és a második (Interjúk) a jobbágyság kialakulásától kezdődően helyezi el a XX. században lezajlott gyökeres agrárfordulatot. Így válnak közérthetővé a vallomásokban, visszaemlékezésekben rejlő néprajzi és történelmi értékek." (Bárth János)