Budapest hangversenytermeiben

Pernye András (1928-1980) immár bő három évtizede nincs közöttünk, személyét azonban egykori zeneakadémiai tanítványai körében mindmáig legendák övezik, a Ki mit tud? Zsűritagjaként pedig a nem kifejezetten zenerajongó nagyközönség idősebb tagjai is jól emlékezhetnek rá. A Pernyét életében leginkább híressé -sőt joggal mondhatjuk: hírhedtté- tevő zenekritikák mindmáig nem váltak hozzáférhetővé új kiadásban, pedig éppen ebben a műfajban tükröződik a leggazdagabban a körülrajongott "Pernyus" magával ragadó személyisége: szabad, őszinte csevegő stílusa; óriási műveltséggel párosuló, briliáns asszociációs képessége; a valódi minőséget szinte tisztelettel méltató, a felületes -és ebben az értelemben "erkölcstelen"- előadót viszont kíméletlen iróniával megsemmisítő értelmiségi attitűdje.
Pernye kritikusi működésének középpontjában a Magyar Nemzet (Pernye szavajárása szerint) "hangversenykritikusaként" eltöltött mintegy másfél évtized áll. "Egy hét Budapest hangversenytermeiben" címmel az 1959. november 21-i számban megindított rovata az 1973-74-es koncertévad lezárultáig heti rendszerességgel jelentkezett, egy-egy jelentős vendégművész felléptéről azonban külön írásokban is beszámolt. A válogatás során a legfontosabb szempont a kritikák "irodalmi értéke" volt - ez azonban szerencsésen egybeesik a máig ismert, jelentős művészekről szóló beszámolók kiválasztásával, hiszen Pernyét éppen a rendkívüli előadói teljesítmények inspirálták leginkább arra, hogy rendkívüli kritikusi teljesítménnyel közvetítse a kapott élményt olvasóinak. A kötet így nem csupán a '60-as és kora '70-es évek budapesti hangversenyéletének krónikája, de egyszersmind szinte letehetetlenül olvasmányos arcképsorozat a 20. század számos jelentős előadóművészéről.