CANIS MERGA

A rendhagyó egyetemi jegyzetben olvasható anyag nem igazán cselekményes, mondhatni egyáltalán nem az, sokkal inkább egy Boccaccio stílusát idéző baráti amp;amp;amp;#8222;csevegés amp;amp;amp;#8221;, melynek szereplői fiatal jurátusok, medikusok stb. A pszeudo-tudományos dolgozat nem kevés nosztalgiával idézi fel a amp;amp;amp;#8222;régi szép időket amp;amp;amp;#8221;, az egyetemi éveket. Az anekdotázás és a majdnem viccmesélés szintjén folyó jóízű tréfálkodás legfőképpen az egyetemi élet legdrámaibb eseményeit, az indulatok és érzelmek, tragédiák és a felszabadult boldogság sorozatos és változatos kavalkádjának panoptikumát mutatja be, azt a külön kis világot, melyet az egyetemisták a vizsgaidőszakokban élnek. A amp;amp;amp;#8222;tananyag amp;amp;amp;#8221; végén rádöbbenhetünk, hogy az egyetemi vizsgák időszaka valójában hetekbe tömörített összességét, mintegy eszenciáját adja néhol groteszk, néhol nevetséges, de összességében mégiscsak szeretnivaló világunknak. A konfliktusok, a jellemek ugyanúgy bomlanak ki előttünk, mint hétk