CELESTINA - CALISTO ÉS MELIBEA TRAGIKOMÉDIÁJA

„Isteni volna, ha nem volna annyira emberi” – írja Cervantes a Celestináról, a korai spanyol reneszánsz irodalom legkimagas-lóbb alkotásáról több mint száz évvel a mű első megjelenése után. S valóban, ez a XV–XVI. század fordulóján keletkezett, a világirodalomban is szinte egyedülálló remekmű – noha szerzője, a klasszikus görög és latin műveltségű Fernando de Rojas még középkori divat szerint erkölcsnemesítő példabeszédnek szánja – éppúgy bámulatba ejt vaskosan emberi arcával, a válsággal küzdő átmeneti kor illúziótlan rajzával, az emberi szenvedélyek kendőzetlen és pontos ábrázolásával, a korabeli spanyol városi élet lenyűgözően hiteles atmoszférájával, mint naivságig mesterkéletlen meseszövésének romolhatatlan üdeségével. Rojas a széphistóriák természetességével rajzolja meg a szerelmesek – Calisto és Melibea – sorsának hol mulattató, hol szívszorító vagy éppen tragikus fordulatait, s mint az emberi lélek és jellem kitűnő ismerője, megteremti Celestinát, az „örök kerítőnő” páratlan f