Csak semmi komoly jellemzők

"Fülemben szól a rádió, izzadok, mint a ló, káprázik a szemem, és kizárólag arra tudok figyelni, hogy ne felejtsek el levegőt venni, mielőtt szégyenszemre ott esem össze a nyugdíjas kutyasétáltatók szeme láttára. Múltkor véletlenül belekeveredtem egy futóversenybe, a lekörözés nyilvánvaló és megalázó pillanatáig nekem is ott szurkoltak a nézők.
Kívülről nézve néha valóban olyannak tűnhetek, mint aki minden lépésnél a mocsárból való kiszabadulásért küzd. A fák is talán csak a légszomjtól mosódnak el. De legalább haladok, és igen dicséretes ez tőlem, hogy megpróbálom a lehetetlent. Viszont röhejessé sem akartam válni. Nem mások előtt, magamnak.
Később tehát kitaláltam, lassítok a tempón. Így is lett, még sétálásra is jutott időm közben, észrevettem, hogy köszönnek az emberek és a kutyák. Hogy milyen csodálatosak a színek, amikor süt a nap, És hogy vannak napok, amikor nincs is pocsolya. Ami itt, Angliában nagy szó."