Csendkereső, Szavak kertje jellemzők
Csendkeresõ Különleges költõ elsõ kötetét tartja kezében az Olvasó. Szilvási Zoltán tud újat mondani egy olyan környezetben, mely érzelmileg körbejárja a költõi képet, s így az kioltja önmagát. Egy „képmérgezésben” szenvedõ korban a szerzõ a hiteles érzelmek költõje. Istenhite, a Szeretet megélése – miután sokszor „elmarta a semmi” – visz- szaállítja a szorongástól üressé tágult vagy klausztrofóbiásan összezárult teret: „Odébb kullog a halál / a menny-forma-szép tértõl.” A költõi képek ebben a térben élettel telnek meg: „egy picike jót” kellett csak akarnia, „egy lélekbõl megszõtt darab takarót” – és meg is született egy nagyon õszinte verseskötet. Szilvási Zoltán büszkén felvállalja a Reményt, Jézus útját, a tiszta sze- relmet, a fát, a bokrot, a napfényt – mindent, amit a „posztmodern” kör- nyezet „túlírtnak” titulált. Mer egyszerûen is írni („egyszerûen, mint egy gyerek”), s összetettebb képei (pl. a Hullámzik a tó c. versben) is egysze- rû gondolatokra vezethetõk vissza. Felvállalja a Hitet, azt, hogy nagyon el akar valamit mondani. A haikuiban is tömör szellemiséget kristályosít ki. Egy pont felé törekszik, ahol a Szépség, a Szeretet, a Szerelem össze- tartozást sugárzó erõi Istennel kapcsolódnak egybe, „s lehet örökké újra- Egy / az Egy.” Maróti Ádám Szavak kertje Kedves Olvasó, ez az én kertem, szavak kertje az én látásmódomban Isten és ember dolgairól. Telis-teli van szó- virágokkal, szó-bokrokkal és szó-fákkal, melyeket többnyire én ültettem és én gondoztam (természetesen, ha jól figyeltem, kegyelem által) úgy, hogy ilyenek, amilyenek. De minden igyekezet ellenére sem lehettek vol- na – igaz, nem voltak ilyen törekvéseim – lényegük szerint mások, mint más kertek nekik megfelelõ szó-virágai, szó-bokrai és szó-fái. Talán csak az alakjukban és a kertben elfoglalt helyükben van különbség a te kerted- hez képest, no meg az idõjárásban, ami alakította õket, és nagyban meg- szabta a sorsukat. Sok minden ismerõs lesz, lehet, hogy épp egészen is- merõs, és a szó-növényeken keresztül magadra ismersz. Én örülnék, ha így lenne! S ha egy-két dolog egy kicsit más megvilágításba kerül általuk, és megélhetõbb lesz tõlük valamelyest a lét, akkor én nagyon boldog is le- szek! Tarts velem! A szerzõ
