DIANA, A MAGÁNYOS VADÁSZ

Milyen orült szenvedélyek, milyen lázas eszmék mozgatják az embert, és ragadják el a halála felé? Ezt a kérdést teszi fel Carlos Fuentes, amikor Diana Soren, vagyis az isteni Jean Seberg színészno életérol és haláláról töpreng: a különös sorsú amerikai színésznorol, aki éppolyan magányos volt, amilyen szép, és éppolyan eros, amilyen elpusztítható; aki a személyében és a kor egyik kiemelkedo mexikói írójával megélt izzón erotikus kapcsolatában egy egész nemzedék ideálját testesítette meg egy törékeny történelmi pillanatban, amikor a hatvanas évek illúziói még nem hunytak ki teljesen. A Diana, a magányos vadászban egy olyan, szexualitásában is kivételes no arcképét látjuk, aki a saját borén tapasztalja meg annak a kornak a kétértelmuségét, amelynek végül az áldozatául esik, egyszersmind megismerjük a vietnami háború nyugtalanító tanulságai nyomán s a hatvannyolcas diáklázadások elfojtása után kibontakozó Mexikó zurzavaros világának a képét is.