Doktor Faustus / A Doktor Faustus keletkezése

Thomas Mann nagy, szintetizáló eszmeregénye több kiadást is megért magyarul, a legutóbbi 1977-ben jelent meg. A mű, amely történelmi és eszmei távlatból vizsgálja a németség tragikus XX. századi kisiklását, a reformáció korabeli népkönyvre és Goethe "Faust"-jára utalva olyan hős élettörténetét beszéli el, aki a német polgári szellem és művészet sorsát jelképezi. Adrian Leverkühn német zeneszerző életének krónikása ifjúkori barátja: Serenus Zeitblom, aki a Mann-regény írásával egy időben, azaz 1942-től 1945-ig, szerzőjének ironikus másaként dolgozik Leverkühn életrajzán, s a világháború alakulására vonatkozó jelen idejű feljegyzései keretbe foglalják a főhős történetét. Az önarcképszerű, ugyanakkor nietzschei vonásokat is hordozó Leverkühn az "ördöggel cimborál", híres művész lesz, de ezzel egyidejűleg kudarcot vallanak emberi kapcsolatai. Megváltásként végül megadatik neki, hogy szeretheti ötéves unokaöccsét, az égi tisztaságú gyermeket, de annak halála után és 25 évvel az után, hogy ő maga vérbajjal megfertőződött, kitör rajta az őrület.