Édenkert és hatalom

Ideje véget vetni annak a látszatnak, hogy az európaiak és az amerikaiak ugyanúgy látják a világot, vagy akár hogy ugyanazt a világot lakják. A legfontosabb stratégiai és nemzetközi kérdésekben ma az amerikaiak mintha a Marsról, az európaiak meg a Vénuszról érkeztek volna: kevés dologban értenek egyet, és egyre kevésbé értik egymást. Ez az állapot ráadásul nem átmeneti - nem egyetlen amerikai elnökválasztás vagy egy katasztrofális esemény eredménye. A transzatlanti szakadék okai mélyek, régóta fejtik ki hatásukat, és valószínűleg tartósan velünk maradnak. Amikor a nemzeti prioritások meghatározására, a fenyegetések azonosítására, a kihívások felismerésére, a kül- és biztonságpolitika kialakulására és alkalmazására kerül a sor az Egyesült Államok és Európa külön utakon jár. Az Egyesül Államok, állítják, hamarabb alkalmaz erőt, és Európával összehasonlítva kevésbé türelmes a diplomáciája. Az amerikaiak a világot általában jókra és rosszakra, barátokra és ellenségekre osztják, míg az európaiak ennél összetettebb képet látnak.
Az európaiak ragaszkodnak a kérdések összetettebb és árnyaltabb megközelítéséhez. Ők közvetetten és kifinomultabb módszerekkel próbálnak befolyásolni másokat. Jobban viselik a kudarcot, és türelmesebbek, ha nem látnak gyors megoldást. Általában a problémák békés kezelését részesítik előnyben, a tárgyalást, a diplomáciát és a meggyőzést preferálják a kényszerítéssel szemben. Az amerikai szerző ezekre a látszólag ellentmondó politikai kérdésekre ad a kötetben választ.