Edgar Cayce a reinkarnációról

1923. augusztus tizedikének forró délutánján az Ohio állambeli Dayton egyik szállodai szobájában Edgar Cayce a híres amerikai látnok élete legmegrázóbb sokkjára ébredt hipnotikus álmából. Amikor ugyanis Cayce a hithű ortodox protestáns visszahallotta saját gyorsírója által feljegyzett szavait, egyre fokozódó rémülettel szerzet tudomást arról, hogy a reinkarnáció törvényét egyértelmű nyomatékkal elvitathatatlan ténynek nevezte. Első ijedségében azt hitte, hogy a gonosz erői hirtelenében megkaparintották és magatehetetlen eszközükké tették a tudatalattijában rejlő, tisztánlátó képességeket. Ekkor már húsz éve diagnosztizált és gyógyított hipnotikus álmában megjelenő úgynevezett "fizikai igazlátások" segítségével, de arra még soha nem kérték, hogy az okkultizmus tiltott területére merészkedjék. Amint azonban egyre több és több tapasztalatot szerzet kliensei előző életei és jelenlegi sorsa összefüggéseiről, kénytelen volt belátni, hogy a reinkarnáció valóban elvitathatatlan tény.
Ez a kötet húsz év igazlátásaiból közöl részleteket, amelyek nem annyira fizikai, mint inkább lelki életvezetésbeli kérdésekkel foglalkoznak. Csupa mélyen gyökerező probléma kerül mikroszkóp alá annak fényében, amit Cayce az illető személynek a földön eltöltött előző életekből származó "karmikus mintájának" nevezett. A léleknek (Cayce szavával: entitásnak) az a feladata a földön, hogy egymást követő újraszületéseivel kiegyensúlyozza a pozitív és a negatív karmikus mintákat azáltal, hogy önző késztetéseit visszaszorítja, alkotó erőit pedig kibontakoztatja. Ez a könyv egyszerű és közérthető nyelven ismertet néhányat a Cayce feljegyzésekben szereplő igazlátásokból. Különös és izgalmas történetek ezek: hozzásegíthetik az olvasót egy olyan gyakorlati életfilozófia elsajátításához, amely a "karmikus mintákkal" is számolva eligazít a mindennapi élet nehézségeiben.