EGÉSZSÉG ÉS ÖNFEGYELMEZÉS

Coué Emil arca mosolyog reánk e képről úgy, ahogy barátságos, tipikus francia vágású, joviális arccal állott kis Kodak-gépem elé ez év nyarán, nancy-i kertecskéjének gyönyörű fenyőfái alatt. Kerestem a személyes megismerkedést vele, több okom volt reá; legfőbb ezek között, hogy a napilapok gyors röptű hírei útján, a világháborút követő években értesültem vele kapcsolatban olyasmiről, ami orvosi gyakorlatom mindennapi sokszoros tapasztalatai révén szilárd meg győződésemmé vált és ami mindazonáltal homlokegyenest ellenkezett a hazai egyetemeken tanított orvostudományi alap fel fogással. Ez az ,,újonnan felfedezett” alaptételem az volt, hogy a léleknek vagy mondjuk, a lelki tényezőknek olyan fontos a szerepük az ember életében, hogy azok nem csupán, mint azt eddig is elismerték, az ú.n. ,,működési” (,,funkcionális”) vagy mint népiesen mondani szokták, „idegességből” – és kiváltképpen ,,képzelődésből” – származó lelki bajokat, de ezen felül még a kétségtelenül „testi-” („organikus-”) alapp