EGY ATEISTA TANÁCSA: HIGGYETEK ISTENBEN!

Sigmond István helyét írói pályája kezdete óta az abszurd világtérképén helyezi el a kritika. Nem szívderítő az a világ sem, amellyel új kötetének novelláiban az olvasót szembesíti. De miközben – ő maga is érzi – egyre komorabbak a szövegei, mert egyre több kiszolgáltatottságot, megaláztatást, amp;quot;bűn nélküli bűnhődést amp;quot; lát maga körül, hőseivel együtt ő is megpróbál hinni valamiben. Ez a forrása a kötet – főképp a címadó ciklus – novelláiból felfakadó, s minden komorság ellenére felemelő életérzésnek. Egy Demeter Zsuzsa által készített, s a kötetben is olvasható életinterjúban így fogalmaz: amp;quot;Igen, tulajdonképpen én is próbálok hinni valamiben… És az istenkeresés is az én istenkeresésem: ateista vagyok, de hiszem azt, hogy hinni kell Istenben… amp;quot;