Egy csésze tea Isszával

"A japán haiku tizenhét szótagból (ondzsi) álló, címtelen, rímtelen és hangsúlyos vers. Három, 5-7-5 szótagszámú sorba tördelhető. Minden sorban két hangsúly van. Csaknem mindig találunk benne egy "évszakszót" (kigo), amely a lélegzetvételnyi haikuverset a természet nagy évi körforgásához köti. Issza több, mint tízezer haikut írt, ami nem kis teljesítmény akkor sem, ha leszámítjuk a javításokat és változatokat. Számos (úti)naplója is ránk maradt, a legjelentősebb a Kikeletidőm (Oraga haru, 1819) és a Napló apám haláláról (Csicsi no súen nikki, 1801). Issza a haiku műfaj igazi mestere, verseiben megosztja velünk egy-egy egyszerű, köznapi élményét, anélkül, hogy különösebben megmagyarázná. Csak egy csöpp odafigyelést kér, netán pillanatnyi azonosulást. Ne próbáljuk "megérteni", sem értelmezni. A több, mint négyszáz versfordítást időrendbe tettem, ezért nem idéztem belőlük Issza életrajzában, megtalálhatók a kérdéses évek alatt. Így megmutatják, művészete hogyan teljesedik ki, élete egy-egy korszaka mennyire tükröződik haikuiban." (Terebess Gábor)