Egy elfelejtett államfő

Magyarországon még javában zajlottak a második világháború hadműveletei, amikor 1944. december 21-én Debrecenben a református kollégium oratóriumában összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Elnökének dr. Zsédenyi Bélát választották meg, az elnökséget pedig államfői jogkörrel ruházták fel. Sokan hitték 1944-1945 fordulóján, s méltán állíthatjuk, köztük a magyar szellemi élet legkiválóbb képviselői is, hogy a vesztes háború után megindulhat a valóban demokratikus, korszerű, európai értékeket képviselő és megvalósító Magyarország felépítése.
Az 1945-1947 közötti időszakban a demokratikus politikai erők kísérletet tettek erre, de a törékeny demokrácia fejlődését beárnyékolta "Jalta szelleme". Európa két részre szakadt, az ország sorsa a nagy keleti birodalomhoz, a közvetlen szomszéddá vált Szovjetunióhoz kötődött. Zsedényi Béla, a jogtudós éleslátásával, mint államfő, majd, mint parlamenti képviselő próbált manőverezni ebben a politikai erőtérben. Fennmaradt parlamenti beszédei, korabeli újságcikkek, tudósítások mutatják céljait, szándékait. Tragikus sorsa hasonlóan alakult, mint megannyi pályatársáé, koncepciós per áldozata lett. A mára szinte elfeledett egykori államfő munkásságának bemutatásával kívánjuk felfrissíteni a történelmi emlékezetet.