Egy képlet nyomában

Vajon mi a hasonlóság a királynőt az olimpiára kísérő James Bond, Kőműves Kelemenné, Madame Récamier, Blanche DuBois, Édes Anna, Pórtelky Magda, Jean-Francois Millet, Lolita és Sándor baka között? Egyszerűen fogalmazva annyi, hogy mindegyikük pontosan tudj, mi van "a nagykönyvben megírva". A fiktív alakok "megképzése" mögött felismerjük azt a kulturális szövegkönyvet, amelyhez igazodnak vagy sem. Ez történik a Buckingham-palotának az Ian Fleming-regényekre támaszkodó PR-szkriptjében, a magyar népballadákban és az alanyképzés más, e könyvben tárgyalt amerikai és magyar példáiban is, így többek között Ignotus, Tennessee Williams, Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit, Mark Twain, Nabokov és Hunyady Sándor műveiben.
A könyv egy irodalomelméleti konstrukció átültetése a gyakorlatba. Ennek során az elméleti "képlet'" - amely a szubjektumperfomativitást és az alanyképzés tropizálódását érinti - szövegközeli olvasási gyakorlattá alakul. A képlet végül nemcsak az irodalmi szöveg működéséről árul el valami nagyon lényegeset, hanem arról is ahogyan világunk lakói a nyelven keresztül megalkotják magukat, illetve ahogyan őket megalkotják a rejtett vagy kevésbé rejtett szövegkönyvek. Hiszen a szubjektumperformativitás nem egyéb, mint maga a nagy emberi színjáték.