Egy önérzet története I-II. jellemzők

"Egyszóval költő ez a javából. Nem megfigyelő, hanem álmodó. Álmok a valóságról: így lehetne talán legjobban megközelíteni azt a folyamatot, amely benne végbemegy. Ő nem ceruzával a kezében jár a kocsmákba, nem valószínű, mert hiába is menne. Mert nem abból áll ő, nem megfigyelésből, ha figyel is. Neki egészen másirányú álomra van szüksége, hogy amit látott, életre keljen benne, minthogy a teremtés nála nem abban a síkban van, mint a világ, mások a pólusai. S bár olykor az álma megtévesztésig közel jár ahhoz, amit valóságnak nevezünk, de aztán el is kanyarodik tőle hirtelen, felcsap valahova, ahol még sohasem járt ember előtte." (Füst Milán)