Egybegyűjtött színjátékok jellemzők

Weöres Sándor életművének egyik legtalányosabb fejezetét alkotják színpadi játékai, amelyeket az irodalomtörténészek sokszor és sokáig csupán a költői pálya szeszélyes kitérőiként fogadtak, s könnyedén rájuk sütötték a bélyeget: könyvdrámák, adalékok a lírai életműhöz. Amikor bátor színházi emberek mégis elővették őket: kiderült, nemcsak hogy nem könyvbe zárt alkotások, hanem remekül játszható, izgalmas kísérletek, s a maguk sokoldalúságával kitágítják a hagyományos színpadi kereteket.
Az 1938-ban született oratórium-dráma, a "Teomachia" nyitja a sort és a pécsi színház kérésére átdolgozott történelmi dráma, "A kétfejű fenevad" zárja, harminc évvel később. Közben olyan varázslatos mesejátékok születtek, mint a többször is nagy sikert aratott "A holdbeli csónakos" és a "Csalóka Péter", s olyan történelmi-mitológiai -filozófiai művek, mint az "Endymion", a "Szkiták" vagy az "Octopus".
A kötet függelékében megjelennek azok a töredékek, vázlatok, amelyeket Weöres Sándor színpadra szánt.