Egyszólamú kánon?

Napjaink értekezője szükség szerint szembesül azzal az elvárással és jogos igénnyel, hogy amennyire lehetséges, irodalomtörténeti elemzéseiben adott művészeti alkotás esztétikai-poétikai identitásának a meghatározására tegyen kísérletet, elvonatkoztatva a szerzői intenció és az életrajzi vagy történeti referenciák rögzült, későpozitivista reflexeitől. Különösen nehéznek bizonyult mindezek érvényesítése olyan történeti vizsgálatokban, amikor az említett kontextus társadalmi hátterét a nyílt politikai, ideológiai elnyomás, az ellene irányuló törekvések és burkolt ellenbeszédek, különböző erkölcsi normák, illetve közösségi elvárások, tehát külső és belső cenzúrák határozták meg. A felvetett problémák olyan kérdéseket is előtérbe állítanak, miszerint a magyar nyelvű irodalom és kultúra megosztottsága valóban véget ért-e az elmúlt század utolsó évtizedének ránk virradtával? Milyen kritériumok alapján tekinthető regionálisnak a magyar nyelven születő irodalom egy szelete, egy adott műalkotás, netán egy alkotói attitűd?
Manapság egészen más kihívások és kísértések is növelik az értekező kételyeit, amint az irodalmi összevetésnek széles kulturális kitekintésében, szakterületének átfogó ismeretein túllépve kell immáron másfajta határokra, az irodalomtörténet művelődéstudomány felőli határmódosulásaira, táguló horizontjaira figyelnie, s ezeknek megfelelnie.
A kánon a zeneelméletben hangsúlyosan a többszólamúságot, a gazdag egybecsengéseket és hangmagasságokat, egy rendszeren belül is a plurális értékrendet jelenti és jelképezi, ellenben az irodalomtörténetben a rögzült, mérvadónak, tekintélyelvűnek mondott alkotásoknak, biztos értékeknek és értékelveknek a szinonimája, mely szükségszerűen csak rostált szerzői listákat, egyszólamúnak láttatott tereket, s temporális helyett örökérvényűnek gondolt értelmezésalakzatokat, egysíkú irodalomszemléleteket fel.
Jelen kötetben az említett problémakörök mentén, egy hangsúlyos terminológiai tisztánlátás igényével és az irodalmi kánonelvek kulturális beágyazottságának tudatában kerül sor a történeti vizsgálódásokra, elemzésekre.