ÉJFÉL UTÁN

Fekete István az első publikációitól kezdve következetesen törekedett arra, hogy befejezett szépprózai munkái megjelenjenek. Verseinek csupán elenyésző hányadát érezte közlésre érettnek, elbeszéléseit és regényeit viszont csaknem kivétel nélkül eljuttatta különböző szerkesztőségekhez, aztán pedig a kötetkiadásukat is fontolóra vette. A történelem változásai miatt sajátosan fordulatos pályájával magyarázható, hogy műveinek egy része kizárólag folyóirat-közleményként látott napvilágot, a könyv alakú megjelentetésükre már nem volt lehetősége. A halála óta eltelt több mint harminc esztendő alatt ezek zömét sajtó alá rendezték, jelentős mértékben árnyalva az életművéről kialakult meglehetősen egyoldalú vélekedést. A néha elkapkodott, máskor viszont szakszerűtlen kiadói gyakorlat eredményeképpen azonban még a politikai aggályok megszűnte után is számos szöveg került pontatlanul, sőt, csonkán az olvasók kezébe. S ez az elmúlt tizenöt évben kizárólag a figyelmetlenséggel és a tájékozatlanságga