ÉJSZAKAI KAMIONOS

Őszintén irigylem Boldogh Dezsőt. A könnyedségét, a harmóniáját, a szövegkezelésének természetességét. Évekkel ezelőtt elindult egy úton, és végtelen nyugalommal megy előre, mint - hogy eljátszunk ennek az újabb kötetének a címével - az igazán jó kamionsofőr, aki fáradhatatlan, aki éjszaka is dolgozik, de nem alszik el a volánnál, mert az övé az az út, amin halad. Mondjuk így: megy előre, vezet, valahol Európában, és erő van ebben az előre menetelésben, és nyugalom van, és benne van ebben annak a tudása is, hogy ő végül is valami olyat szállít, amit más nem képes szállítani.Évekkel ezelőtt már írtam Boldogh Dezsőről egy rövid reflexiót. Akkor valami olyasmiről beszéltem vele kapcsolatban, hogy monológjai a szakrális állapot elérését tűzik ki célul. Hogy versei olvastán az az érzésem, írtam akkor, hogy olyan tudati szintet céloz meg az írás pillanatában, aminek révén médiummá válhat: másképpen fogalmazva, valamiféle önkívületi állapotba jut el a munkáival, amikor is a szöveg szinte magá