Elindulsz, miközben az idő megáll ott legbelül, / Csak egy-egy hang kiállt még fentről, majd lassan elmerül. / Időtlen időben pereg az életed, élet és halál, / Nincs megalkuvás, mert minden pillanat szíven talál. / Elveszted szárnyaid, csak nehéz ólomlábaiddal lépdelsz, / S ha már nem bírod, Krisztus keresztje elé térdelsz! / Minden jelben, mi az utat mutatja, ott a szeretet, / Sok kérdésedre, mi megszületik benned, ott a felelet. / Lassú lépteid gyorsulnak, ez egy új lüktetés, / A test és lélek, amit átél, az egy újjászületés! / Lassan rájössz és felismered magadban a csodát, / Sokszor indulsz az életben, mindig kicsivel tovább! / Nekem az El Camino, Szent Jakab útja volt a jel, / Nektek én onnan mint csodát a szeretetet hoztam el!