"Elegem lett Európából"

E magyar-osztrák útinapló kiindulópontját az 1989-90-es évek politikai cezúrája, az Európa keleti felén addig uralkodó egypártrendszerek végéhez kapcsolódó képek és diskurzusok, és az azt követő az európai integrációs folyamatok képezik. A későmodern mindennapi életben az utazás lényeges eszköze az összefüggések és különbségek felkutatásának: az előttünk fekvő útikönyv ezért a mindennapok és a politika újfajta együttélését összeköti az úti tapasztalatokkal. A (képzeletbeli) utazás egyrészt valóságos helyszínekre visz el bennünket (az Alföldre vagy az Alpokba, Budapestre vagy Bécsbe), másrészt topográfiailag alig körülhatárolható helyekre (ilyen az emigráció, a sír, a bajusz és jellem). Politikai és privát helyszínekre egyaránt. Cornelia Grosser, Kurtán Sándor, Karin Liebhart és Andreas Pribersky egy sajátos, kettős országismereti könyvet írtak: vegyítik a tárca stíluselemeit a társadalomtudományilag alátámasztott információkkal, hozzányúlnak a klisékhez, hogy aztán szétrombolják őket. Az útinapló parodizálja egyes útikönyvek leegyszerűsítő formáit is: ezen útikönyvek szerzőinek Magyarország esetében elsősorban az Alföld, Ausztria esetében a hegyek jutnak eszébe. De ezek a parodisztikus elemek itt az útikönyv elmélyültebb formájához vezetnek: lerombolják azt, amiről azt hisszük, hogy a másikról tudjuk, - s ezzel helyet csinálnak ahhoz, amit tudnunk kell egymásról. A csatlakozási kampányokban mind Ausztria, mind Magyarország természetszerűleg európai országnak mutatta be magát. De az egyenlőségjel Európa és az Európai Unió között ellenmozgást is provokálhat: azt a benyomást, hogy elegünk van Európából.