Éles kések, vidám könnyek ár és hasonló termékek
Éles kések, vidám könnyek jellemzők
Mihez kezdjen az ember, ha harminchat évesen váratlanul azzal a hírrel szembesül, hogy távollétében kipenderítették meglehetősen unalmasnak tartott, ám mégiscsak jól fizető menedzseri állásából? Nyilván gőzerővel új állás után néz, talán azt sem bánja, ha munkahelye ezúttal kicsit még unalmasabb, fizetése pedig alacsonyabb lesz a korábban megszokottnál.
Csakhogy Kathleen Flinnt nem ilyen fából faragták. Úgy érzi, a kétségbeesés még várhat, ő inkább nekilát, hogy a kapott végkielégítés összegéből végre megvalósítsa élete nagy álmát: megtanuljon főzni. Nem is akárhol: megtakarított dollárjaival a zsebében, csekély francianyelv-tudásával Seattle-ből Párizsba indul, hogy a világhírű Le Cordon Bleu szakácsiskolában sajátítsa el a francia konyha rafinált fortélyait és utolérhetetlenül gazdag ízvilágát.
A diplomáig hosszú és gyötrelmekkel teli út vezet. Hiába a lelkes igyekezet, a séfek csak a tökéletes eredményt méltányolják. Kathleen pedig, miközben minden erejét összeszedve küzdi át magát az alapfokú tanfolyamon, időről időre könnyek között teszi fel önmagának a kérdést: Mit keresek én itt? Lehet, hogy ez az egész egy hatalmas tévedés, és igaza van annak a séfnek, aki szerint csak az időmet vesztegetem? Katleen azonban semmiképp sem akar kudarcot vallani az egyetlen olyan dologban, amit világéletében imádott csinálni. A középfokú, majd a felsőfokú tanfolyamon azután mind gyakrabban hangzik fel a dicséret a francia séfek szájából: C'est bien, Míz Flín!
Miközben jóízűen mulatunk az öngyilkos briós, a rettegett hekk, a fedő alatt is nindzsaként küzdő homár vagy éppen a repülő sült kacsa mókás történetein, fejezetről fejezetre megismerkedünk az alaplé alapjaival, a halfilézés technikájával, a mártások készítésénél meghatározó fontosságú arányokkal, a tésztagyúrás szabályaival, a zöldségturnírozás rejtelmeivel, megtudjuk, mi az a receháj, és betekintést kapunk a párizsi piacok kínálatába, no meg a francia borok választékába.
Aki a főzéshez is kedvet kap, minden fejezet végén megtalálja a világhírű étterem tanfolyamán elkészített ételek receptjeit, a könyv végén pedig az írónő válogatott receptgyűjteményét. Jó étvágyat!
Csakhogy Kathleen Flinnt nem ilyen fából faragták. Úgy érzi, a kétségbeesés még várhat, ő inkább nekilát, hogy a kapott végkielégítés összegéből végre megvalósítsa élete nagy álmát: megtanuljon főzni. Nem is akárhol: megtakarított dollárjaival a zsebében, csekély francianyelv-tudásával Seattle-ből Párizsba indul, hogy a világhírű Le Cordon Bleu szakácsiskolában sajátítsa el a francia konyha rafinált fortélyait és utolérhetetlenül gazdag ízvilágát.
A diplomáig hosszú és gyötrelmekkel teli út vezet. Hiába a lelkes igyekezet, a séfek csak a tökéletes eredményt méltányolják. Kathleen pedig, miközben minden erejét összeszedve küzdi át magát az alapfokú tanfolyamon, időről időre könnyek között teszi fel önmagának a kérdést: Mit keresek én itt? Lehet, hogy ez az egész egy hatalmas tévedés, és igaza van annak a séfnek, aki szerint csak az időmet vesztegetem? Katleen azonban semmiképp sem akar kudarcot vallani az egyetlen olyan dologban, amit világéletében imádott csinálni. A középfokú, majd a felsőfokú tanfolyamon azután mind gyakrabban hangzik fel a dicséret a francia séfek szájából: C'est bien, Míz Flín!
Miközben jóízűen mulatunk az öngyilkos briós, a rettegett hekk, a fedő alatt is nindzsaként küzdő homár vagy éppen a repülő sült kacsa mókás történetein, fejezetről fejezetre megismerkedünk az alaplé alapjaival, a halfilézés technikájával, a mártások készítésénél meghatározó fontosságú arányokkal, a tésztagyúrás szabályaival, a zöldségturnírozás rejtelmeivel, megtudjuk, mi az a receháj, és betekintést kapunk a párizsi piacok kínálatába, no meg a francia borok választékába.
Aki a főzéshez is kedvet kap, minden fejezet végén megtalálja a világhírű étterem tanfolyamán elkészített ételek receptjeit, a könyv végén pedig az írónő válogatott receptgyűjteményét. Jó étvágyat!
