A zsidó szerző a II. világháború kitörése előtt hét évvel, 1932-ben vetette papírra istenhitről írt tanulmányát, melyben rendkívüli éleslátással veszi sorra, s értékeli kora szellemi áramlatait. Logikai úton bizonyítja, hogy a kommunizmus, a nacionalizmus, a nemzeti szocializmus, de a nihilizmus is csupán pótvallások, vagy ha úgy tetszik, valláspótlékok. Az íróban ezidőtájt erősödő katolizálás gondolatának egyik megnyilvánulása tanulmány végső következtetése: amikor a materializmus képviselői létük céltalanságát látva szellemileg kiüresednek, óhatatlanul eljutnak az istenhit felismeréséig, majd a kereszténységig.