Elmefoglyok

"Úgy vélem, sokan elgondolkoztunk már azon, hogy mi a különbség az élet és a lét között. Szebényi Ildikó versénél még aligha oldották meg jobban ezt a talányt: "Ez a kavics / él, lélegzik, / marad. // Benne az univerzum / szívhangomra vigyáz".
Hosszas elmefuttatás kellene ahhoz, hogy fölfejtsük, mi minden rejlik ebben a néhány sorban. A mérettelen univerzum közönyét feloldva fejezi ki bizalmát a teremtés közönséges, bár lezártságot, véglegességet sejtető darabkája, a kavics iránt, s benne a saját szívdobogását. Nem filozófiát vélek fölfedezni ebben, hanem a költészet lényegét. Azt, hogy a világ dolgait akkor is egységben látja - vagy nem is látja: érzi -, ha látszólag semmi közük sincs egymáshoz. Úgy nézi a jelenségeket, mintha nem is a szemével, hanem a szívével és a képzeletével látná őket - és alighanem ez a titka különleges verseinek, ha ugyan létezik igazi vers, amelyik nem különleges. Figyeljük csak, hogy lebbenti föl verseinek titkáról a fátylat: "Égig kapaszkodnak / a fák, / hegyükre szúrják a felhőket. // Vers születik". Kissé tudálékosan azt mondhatom: íme a különbség az impresszió és az expresszió között. A hangulat és a meditáció között. A külső és a belső valóság között." (Alföldy Jenő)