Élő gondolkodás

Ha Hegel (1770-1831) a közfelfogás szerint az utolsó, akkor lehet, hogy Whitehead (1861-1947) a legutolsó nagy rendszeralkotója a filozófia történetének: mindketten az emberi tapasztalatterületek egészét átfogni törekvő, szisztematikus metafizikát dolgoztak ki. De nemcsak összefoglalók, egyben újítók is voltak: a statikus dologiság helyett a folyamatot tekintették a valóság lényegének. Annak a folyamatelvű filozófiának a klasszikusai ők, amelynek középpontjában a létesülés áll; a parányi fizikai részecskétől az abszolútumig minden létező az örökös megújuláshoz, a "teremtő haladáshoz" járul hozzá a maga egyediségével. Mindkét gondolkodó az élet fogalmát tekintette alkalmasnak az így felfogott világ filozófiai modellálására, és sajátos módszertant dolgozott ki az életben foglalt ellentmondások gondolati kezelésére.
A könyv összehasonlító elemzését nyújtja a két nagy folyamatfilozófus újraértelmezett rendszerének, a természetről, megismerésről, történelemről, vallásról alkotott nézeteinek, valamint alapelveinek. Feltárja közös gondolataik gyökereit és elágazásait, elgondolkodtatva az olvasót az egészleges-organisztikus elv aktualitásáról s a gondolkodásnak az életben betöltött szerepéről.