ERDŐELVE MESÉI

Az erdélyi tájakat felidéző kötetről Jókai Anna írja: Callmeyer Ferenc képeivel, rajzaival mintegy felszabadította az anyagból a táj lelkét. Élnek, lélegzenek a kövek, a sziklák, a templomok, az iskolák és otthonok feltámadnak, és képzeletünkkel benépesülnek a hajdanvolt várak. Él és a költők nyelvével beszél, üzen a magára hagyott, gyönyörűséges vidék, s benne testvéreink szólnak; nem panaszkodnak, nem könyörögnek, mert van méltóságuk. 2004. december 5-én nem őket, saját magukat alázták meg, akik sovány kenyérkéjüket féltve demagóg rémisztgetések nyomán képesek voltak a nem-re. A szív és az értelem csődöt mondott, a nemzet összetartó szelleme a szélekre költözött. A sebeket azóta is folyamatosan gyógyítani kell. A felelős ember teszi a tisztét; kedves barátunk, a jó ügyek pártfogója, Callmeyer Ferenc tudja ezt. A képzőművészet eszközeivel megragadja és őrzi a szépséget; az értéket a jövő gondjára bízza.