Látogatásod során cookie-kat használunk, amelyek segítenek számunkra testreszabott tartalmat és hirdetéseket megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. További információ itt »
"P. Papp Zoltán legújabb verskötete a szerves folytonossággal alakuló és fejlődő költői pálya fontos dokumentuma. Mindaz, ami korábban a szavak vegetációjának hol drámai, hol ironikus (többnyire erről volt szó) fölfedezését jelentette, az új versekben érezhetően átalakul. Ennek hátterében fokozott szerephez jut a zenei komponálási mód. Annak fölfedezése - s ami ennél jóval több, átélése -, hogy a költészet épp a zenei hatáselemeken keresztül kommunikál az idővel, a költészet halhatatlanjaival. A lírai folytonosságban a múlt folyamatosan üzen a jelennek, csak az a kérdés, hogy korunk költői meghallják-e a múlt álruháiba öltözött elődök avultnak hitt, valójában korszerű szavait. P. Papp Zoltán, aki a Dunatükör főszerkesztőjeként, vagyis hivatásszerűen találkozik a lírai megnyilvánulások legkülönbözőbb módozataival, új verseiben az örök emberi érzésekkel, a sors, a szerelem és a mulandóság nagy kérdéseivel vívódva határozottan drámaibb lett, azaz szigorúbb önmagához. Pontosan tudja, hogy a kérészéletű nyelvi divatoknál mélyebben található a költészet igazsága. Szükségszerű tehát, hogy a költő a "temetetlen szavak", az "idegen hangok" elbizonytalanító ködképeit legyőzve csakis önmagára hallgasson. P. Papp Zoltán ennek ismeretében vallja: "van nekem írt / szerep egy drámai / már hallom a végszót" (Baán Tibor)
Épp nincs olyan üzlet, vagy webáruház a globalplazán, ahol ez a termék kapható. Lent mutatjuk a nagyon hasonló termékeket, nézd meg:
"P. Papp Zoltán legújabb verskötete a szerves folytonossággal alakuló és fejlődő költői pálya fontos dokumentuma. Mindaz, ami korábban a szavak vegetációjának hol drámai, hol ironikus (többnyire erről volt szó) fölfedezését jelentette, az új versekben érezhetően átalakul. Ennek hátterében fokozott szerephez jut a zenei komponálási mód. Annak fölfedezése - s ami ennél jóval több, átélése -, hogy a költészet épp a zenei hatáselemeken keresztül kommunikál az idővel, a költészet halhatatlanjaival. A lírai folytonosságban a múlt folyamatosan üzen a jelennek, csak az a kérdés, hogy korunk költői meghallják-e a múlt álruháiba öltözött elődök avultnak hitt, valójában korszerű szavait. P. Papp Zoltán, aki a Dunatükör főszerkesztőjeként, vagyis hivatásszerűen találkozik a lírai megnyilvánulások legkülönbözőbb módozataival, új verseiben az örök emberi érzésekkel, a sors, a szerelem és a mulandóság nagy kérdéseivel vívódva határozottan drámaibb lett, azaz szigorúbb önmagához. Pontosan tudja, hogy a kérészéletű nyelvi divatoknál mélyebben található a költészet igazsága. Szükségszerű tehát, hogy a költő a "temetetlen szavak", az "idegen hangok" elbizonytalanító ködképeit legyőzve csakis önmagára hallgasson. P. Papp Zoltán ennek ismeretében vallja: "van nekem írt / szerep egy drámai / már hallom a végszót" (Baán Tibor)