EZÜSTKÖNNY

„Abban az időben írtam ezt a könyvet, amikor legfájdalmasabban éreztem az egyedülvalóságot, reménytelenséget. Minden otthon maradt. Nem tudtam magammal hozni a Dunát, Dunamocsot, Komáromot. Szívet-lelket gyilkoló idő volt. Akkor menekültem ehhez az íráshoz: vigasztalásért, erősítésért. Apám meg anyám egyszerű, tiszta, emberséggel teli példájához. Nem változtattam az eredeti kéziraton, mert úgy éreztem, kár volna ezt megtennem. Úgy ezüst a könny, ahogy kicsordul a szemből, nem pedig úgy, amikor már végigpergett az orcánkon.” (NEHÉZ FERENC, Los Angeles, 1976 októberében)