FEDÁK SÁRI ÉS A MÉSZÁROSNÉ HÁZA

Én igazán szerencsés embernek tarthatom magam, mert egész életemben Budán laktam. És Budán élni jó. Hol volt Pesten annyi zöld terület, ahol reggeltől estig rúghattuk a labdát? Hol van a Duna túlsó oldalán annyi meredek utca, ahol naponta többször is életveszélyes tempóban lehet leszáguldani egy ócska bringával? Hol lehetett odaát hápogó kacsákkal, rikoltozó libákkal, mekegő kecskékkel találkozni a nyílt utcán? Pedig ez így volt, ráadásul az Endrődi Sándor utcában, ahol laktam.A világ azóta persze megváltozott, de a Pasaréti út végén változatlanul ott van az erdő, ahová oly sokszor jártam a kislányommal sétálni, aztán egyedül futni, egészen fel a Hármashatár-­hegyre. Anyám gyakran leküldött vásárolni a Budagyöngye piacra, ahol néhány fabódéban árulták a krumplit, répát, hagymát. Ma már mindezt a Budagyöngye Bevásárlóközpontban szerezhetem be, de ha akarok, ugyanitt vehetek repülő- meg színházjegyet is, francia sajtot és magyar bort. Sok ismerősöm, barátom él „odaát”. Többen mondták köz