Fehér holló

Öt fiatal férfi - négyen gyermekkori barátok - különös téli kirándulásra indul a hegyekbe valahol a lengyel-ukrán határ közelében. Egyikük, aki már többször járt a környéken, furcsa s némileg ködös tervvel csábította társait: partizánok módjára, a legteljesebb konspiráció mellett "tűnjenek el", vonuljanak el a világtól. Ám a dolgok szerencsétlenül alakulnak: az egyik fiatalember, hogy megőrizze titkukat, megöl egy határőrt. A barátok menekülni kénytelenek; a hegyekben bolyonganak, és egyre távolabb kerülnek a hétköznapok világától. A túra tragédiába torkollik: ketten szakadékba zuhannak, az életben maradt három barát pedig továbbindul - nem tudni, hová.
Stasiuk bámulatos érzékenységgel ábrázolja a barátok közötti kapcsolatok finom rendszerét és azt az ellenállhatatlan erőt, ami a férfiakat az unalmas hétköznapokból az "időn kívüliség" szakadékába csábítja. Hogy a kitörési kísérlet sikerült-e, nem tudjuk; mindenesetre az író - aki a regényben egyike az öt barátnak - nem ad támpontot: a többiekével együtt az ő nyomait is belepi a hó.