Fejlődésbiológia I.

Hogyan fejlődik az új egyed? Miért hasonlítanak az utódok szüleikre? Ilyen és ehhez hasonló kérdések évezredek óta foglalkoztatják az emberiséget, de csak az elmúlt mintegy másfél évtizedben vált lehetővé, hogy ezekre az ősi problémákra érdemi választ kapjunk. A fordulatot az hozta, amikor az állati és növényi fejlődés vizsgálatára a genetikai megközelítést és a modem sejt- és molekuláris biológiai technikákat együttesen kezdték alkalmazni, ami legalább annyira jelentős, mint az az intellektuális háttér, amelyet az elmúlt idők kutatói teremtettek meg. A fejlődésbiológia kialakulása szempontjából két nagy tudományte­rület szintézisét, nevezetesen a nagy múltra visszatekintő embriológiáét, és a genetikáét kell megemlíteni. Az egyedfejlődéstan (embriología, ontogenetika) alatt azt a tudományt értjük, ami az élet első szakaszával foglalkozik, azaz a megtermékenyített petesejttől a kifejlett felnőtt formáig. Minőségi és mennyiségi változásokat egyaránt magába foglal. A soksejtű organizmusok megjelenéséig hosszú és bonyolult folyamat vezet, amit evolúciónak nevezünk. A modem embriológiai vizsgálatok törzsfejlődéstani összehasonlító elemzésekkel kezdődtek, amelyek eredményei sok esetben ma is érvényesek. A múlt század utolsó két évtizedében az embriología Wilhelm Roux vezetésével kísérletes tudománnyá válik és elkülönül az „evolúciós biológiától". Az embriología a problémák multidiszciplinális megközelí­tésére törekedett. A múlt század végén integrálódott a citológiával, és ekkor az a meggyőződés alakult ki, hogy a sejt tanulmányozásával el lehet jutni az alapvető biológiai problémák gyökeréig.