Fekete István az Édesapám volt...

"Édesapám halála óta tucatnyi kiadó tett ajánlatot, hogy ismertessem szüleim életének és házasságának olyan meghitt vonatkozásait, amelyeket eddig még senki sem tárt a nyilvánosság elé, írjak a családtagokról, tegyem a könyvembe a szüleim egymásnak küldött és mástól kapott értékesebb leveleit, a jelentősebb kritikákat... Összefoglalva: állítsak össze egy kötetet, mert Fekete István hatalmas olvasótáborát minden érdekli, ami az íróval kapcsolatos."
Ifj. Fekete István kötete széles körű érdeklődésre tarthat számot: szélsőséges érzelmek, végletesen eltérő nézetek feszülnek benne egymással szembe, azok közé a nagyon érdekes olvasmányok közé tartozik, amelyeket - a közbeszéd fordulatával élve - nem lehet letenni. Valósággal regénybe illő, ahogyan a sistergően forró vágyakozás, amely szinte felperzseli a szerelmi levelezést, oly hamar az ellentétébe csap át, és kihűlt üszökként, elfojtottan sziszeg négy évtizeden át. Ezzel a lírai-belvilági ellentéttel párhuzamosan dúlnak a véleménykülönbségek Fekete István alkotóművészetének csepülői és magasztalói közt.
Hiteles, ahogy ifj. Fekete a műítészek túlzó megállapításaival szemben hevesen védi édesanyja igazát, egyben tájékoztatja az olvasóközönséget Fekete István életművének belföldi és külföldi fogadtatásáról, a hazai és külföldi kiadásokról.
Az emlékkönyv nemcsak szórakoztató olvasmány, egyszersmind hézagpótló jelentőségű, hiszen nélkülözhetetlen valamely méltányosabb, kiegyensúlyozottabb irodalomtörténet-írás számára is.