FEKETELEVES jellemzők
Reményik László könyve valami egészen elképesztő módonvégződik. Van benne egy vendéglő, de még milyen! Semmisem olyan benne, mint megszoktuk, mindent máshogy kellcsinálni, és pont azokra a készségeinkre nemszámíthatunk, amikre alapozni szoktunk.A szerzőszámára a vendéglő a megoldás. Az életben és könyveibenis a különféle csapások, megrázkódtatások utántalpraállókat keresi, akiket életbajnokoknak nevez.Keresi, de nem mindig találja őket. Ha végigfuttatjuk afejünkben azon ismerőseink listáját, akik életeösszeomlott (mert valamennyien ismerünk ilyenembereket), kevés életbajnokot találunk köztük. Ez aregény olyan emberről szól amp;amp;amp;#8211; szándékosan kerülöm akönyv amp;amp;amp;#8222;hőse amp;amp;amp;#8221; kifejezést amp;amp;amp;#8211; aki egyik napról a másikraelveszíti látását, mondhatni, mindenét. Mindent, amitmegszokott, amit szeretett, amit ismert. Gyakorlatilagúj világban, új környezetben kell, kellene helytállnia,korábbi képességeinek, tudásának töredékével.Megtalálja-e a lehetőségeket? Lesz-e, aki segít
