Főhajtás

Szigethy Gábor esszéinek hősei közismert és névtelen alakok - színészek, írók, tanárok és szellemi tartásukat nehéz körülmények között is őrző osztályidegenek. Vagy '56 tragikus, elfelejtett, olykor névtelen hősei. Így kerülhet egymás mellé a színészóriás Csortos Gyula és a tabáni mester, Virág Benedek szellemalakja; Mezei Mária és egy hercegnő a kazánházból; Gábor Miklós és pár névtelen gyalogjáró diák Erdélyből. Vagy a száműzött színésznő és az '56-os Márai. És Madách Imre és a zsoltárfordítók sokasága - Babits Mihály költészete és a z'56-ban szétlőtt magyar főváros.
A műben szinte látomásszerűen elrepülnek az angyalok - ahogy élete legboldogabb pillanataiban a kötetnyitó darab hőse, Kaszás Attila tette, miként kötetzárásul Csokonai Vitéz Mihály is. Csokonai, aki Szigethy szerint poézisében lényegében nem tett egyebet, mint az angyalokkal társalgott, s készült rá, hogy angyalok emeljék halhatatlan lelkét az égbe. De nem csak az övét - minden egyes írás hősét e könyvben.
Az esszék együttolvasása egyszerre nyújt magyar irodalom- és színháztörténet, de korrajzot is a múlt század tragikus, küzdelmes középső évtizedeiről, személyes hangú életrajzi vallomással.