FÖLDÖNJÁRÓ ROMANTIKUSOK

„Egy esszésorozat valamely darabjától számtalan kellemes módon megszabadulhatunk. Segítője lehet a töprengéseinknek, ha azzal gyújtunk pipára; megtámogathatja a gyertyánkat, lányunk vagy nővérünk a hajfürtjeit göndörítheti vele…” – így ajánlja az esszéket olvasóinak Leigh Hunt, a műfaj egyik legkiválóbb művelője az angol romantikus irodalomban. E kötet az irodalmi esszé poétikájának rekonstrukcióján keresztül – amelynek során az 1810-es és 1820-as évek esszéíró-köre tagjainak, Charles Lamb-nek, William Hazlittnek és Leigh Huntnak az életművére koncentrál – egy olyan értékrend feltárására tesz kísérletet, amely az egyenlő felek közötti barátságos társalgás szituációjában valósul meg a legtökéletesebben. Ezáltal a romantikus esztétika egy kevésbé tárgyalt aspektusára hívja föl a figyelmet, amelynek kulcsszavai az emberi korlátok tiszteletben tartása, a közös dolgainkért való felelősségvállalás és a barátok közötti egyenlőség lehetnének.