FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON 1848-1849-BEN

Az 1948–1949. évi forradalom és szabadságharc idején a Magyarország északkeleti szegletében található Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék több szempontból is egy régiót alkottak, és az önvédelmi háború megindulása után a fegyveres küzdelem egyik mellékhadszínterét képezték. A térség 1948–1949-es története a szabadságharc történetének kevésbé kutatott fejezete. Az eddig megjelent szakirodalom főként helytörténeti megközelítésben és jobbára szaktudományos háttér nélkül vizsgálta az eseményeket.Mi indokolja e terület mellőzöttségét az 1948–49-cel foglalkozó szakirodalomban? Valóban jelentéktelen az itt tevékenykedő alakulatok teljesítménye a főhadszíntéren folyó küzdelemhez képest? Miért volt gyengébb a Felső-Magyarországon, különösen annak keleti felén elhelyezett magyar haderő, és mi miatt nem használták ki ezt a császári-királyi csapatok? Hogyan viszonyultak az itt élő nemzetiségek a magyar forradalom és szabadságharc ügyéhez? Kik voltak a helyi közigazgatás irányítói és az itt á