Freud és a "téves emlékezés" tünetcsoportja

1992 körül megdöbbentően ádáz tudományos, szakmai és jogi polémia vette kezdetét annak az állításnak a nyomán, hogy pszichoterapeuták időnként gyermekkori szexuális zaklatásokról szóló téves visszaemlékezéseket gerjesztenek. Egyesek Freudot kárhoztatták ezért, mondván, hogy ő hintette el a "téves emlékezés tünetcsoportjának" magvait, mintegy száz esztendővel ezelőtt. Egyes bírálók azért vádolták, hogy pácienseinél, puszta szakmai gyávaságból feladta eredeti felismerését a nemi visszaélések meghatározó szerepéről, annak helyébe illesztve a gyermekkori szexualitást és az Ödipusz-komplexust; mások pedig azért, mert hamis emlékeket fabrikált és ültetett el pácienseinek lelkében.
Vajon rossz apa volt-e Freud, aki a társadalmat félrevezető eszmékkel fertőzte tele, amelyekből egy évszázad múltán szörnyeteg kelt életre, vagy bámulatos lángelme, akinek az emlékezetről való érzékeny meglátásai messze saját kora előtt jártak? Freud, akit gyakran ostoroztak, de csak elvétve olvasnak, továbbra is kulcsfigurának számít azokban a kérdésekben, amelyek napjainkban a pszichológiát és a szociológiát foglalkoztatják.