Gyere velem játszani...

Játék és tanulás. "A gyermekek spontán és irányított helyzetekben, változatos tevékenységekben érzékelnek, észlelnek, megfigyelnek - vagyis tapasztalatokat gyűjtenek a valóságról. A megismerés folyamatában azonosságokat, különbözőségeket fedeznek fel, okozati összefüggéseket látnak meg, következtetéseket, általánosításokat végeznek, elvonatkoztatnak, állítanak-tagadnak, ítéleteket mondanak. A manipulációk, az egyéni próbálkozások hatására fejlődik problémaérzékenységük, lényeglátásuk, figyelmük, emlékezetük, képzeletük, gondolkodásuk. Az érzékeléssel, észleléssel keltett benyomásokat szóban is jelzi a gyermek. A cselekvés aktivizálja a gondolkodást, ez kiváltja a beszédingert, készteti a gyermeket verbális megnyilatkozásra. Mint emocionális lény, természetes módon tudatja környezetével sikerét, kudarcát és miértekre keres választ. A gyermek életkori sajátosságára jellemző, hogy szeret közvetlen kapcsolatokba kerülni érdeklődése tárgyával, azonnal kézbe veszi, tapogatja, szagolja, megnyalja, esetleg megkóstolja, illetve próbálgatja, mit lehet vele csinálni. Az érzékszervek által szerzett információk nagyon fontosak a kognitív megismerés folyamatában. A kisgyermeknek arról lesz "fogalma", amit már valamilyen formában "megtapasztalt". Az ismertek szubjektív beépülése kevés lenne a valóság megismeréséhez. A tapasztalatok irányított, gondolati feldolgozása és a beszéd által való közvetítése elősegíti az ismeretek pontosítását, a fogalmi gondolkodás alapozását. Minél több tapasztalata van a konkrét dolgok tulajdonságairól a gyermeknek, minél jobban tud általánosítani, lényeges jegyeket a lényegtelentől különválasztani, az összefüggéseket meglátni, annál pontosabb képzete, fogalma lesz a valóságról. A gyermek elsődleges tevékenysége a játék, amely a gyermeki személyiség fejlesztésére, a tapasztalatok, ismeretek eredményes beépülésére a legalkalmasabb "tanulási" forma. Ez felel meg az életkori sajátosságuknak..."