HATALOM ÉS HÓHÉRBÁRD - FELSÉGSÉRTÉSI PEREK AZ ÚJKORI EURÓPÁBAN 1534-1938

Miért volt „felségárulás” Thomas Morus hallgatása? Hogyan lehetett XVI. Lajos egy személyben egyszerre két vádlott? Hogy fordulhatott elő, hogy a magyar jakobinusok perében lefoglalt egyik bűnjel – a Rousseau szellemében írott államjogi mű – szerzője éppen a bíróság elnöke volt? Mit jelent az, hogy a Tisza István meggyilkolása miatt indított perben a bírák a forradalmat ítélték halálra? Vagy hogy a vádlott „kollektív személyiség”? Miért írta a kivégzésére váró Buharin börtönéből gyilkosának, Sztálinnak: „Átölelem Önt gondolatban” ? Ilyen kérdések százaira igyekszik ez a könyv hiteles választ adni, mi-közben valamennyiünk rémálma tárul elénk a lapjain. Ez a rémálom a politikai hatalomnak szolgáló igazságszolgáltatás, amely az egyetemes politikatörténet vissza-visszatérő – mondhatni: örök-zöld – témája. Hatalom és hóhérbárd – beszédes cím. Az esszé formában, rendkívül olvasmányosan megírt „bűntörténetnek”, az igazságszolgáltatás bűneiről korábban megjelent művekkel szemben az az újdonság