HAZAFELÉ

Eladni a világvégi kisvárosban álló házat, amelyben felnőttünk nehéz, mégis ünnepi feladat. A Hazafelé hőse elindul, hogy még egyszer, utoljára végigjárja egykor volt otthona elnéptelenedett, csendben borult szobáit. Hrabali ízekkel megírt figurák - a minden lében kanál nagyapa, az udvarlóitól előbb-utóbb mindig szabadulni vágyó nagynéni, az életképeket rendező öreg fényképész és a disznóölést művészetté varázsoló fia, a galamboktól irtózó lakatos-kovács-sírköves-szobrász, a szobafestőtanoncból lett párttitkár, a főbérlők, a barátok és a szerelmek - népesítik be a Hazafelé lapjait. Ez a szomorúan is derűs regény, amely egyszerre a búcsú és a hazatérés könyve, megerősíti a reményt, hogy amp;quot;az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen. Hálára sem tart igényt a sors. amp;quot;