Hegyen s földön járogatok vala

Ezerkilencszázhatvankilencben, az MTA Néprajzi Kutató Csoportja megbízásából utaztam először Moldvába, hogy adatokat gyűjtsek a készülő Magyar Néprajzi Atlasz számára, Magyarfaluban, Lészpeden és Szabófalván. Több száz kérdésből állt a kérdőívem. Míg jártam a falvakat, kérdezgettem az embereket, hallgattam a népdalaikat, meséiket, hiedelemtörténeteiket, rajzoltam gazdasági eszközeiket, megtudtam szívük fájdalmát. Lassan kibontakozott előttem Domokos Pál Péter szavaival élve "a világ legárvább, legelhagyatottabb magyar népcsoportjának élete." Megrendített mérhetetlen szegénységük, kiszolgáltatottságuk, felemelt, boldoggá tett az általuk évszázadokon át megőrzött archaikus népi kultúrájuk, a csodálatosa gazdag, képes beszédük megismerése. Igazi nagyságokkal találkoztam, akik más helyre születve tán világhírű művészek, tudósok lettek volna. Egész életember elköteleztem magamat a moldvai csángómagyarok ügye mellett... Érd, 2006 áprilisában. - Kóka Rozália