HOGY VAN, MŰVÉSZ ÚR?

Művésztanulmányaim során soha nem tulajdonítottam nagy jelentőséget az iskolának és az általa kínált vonzó diplomáknak, díjaknak. Mindennél többre beszültem viszont azon munkálatokat, amelyek az előkészület jegyében folytak, mesteremmel Amphiónnal. Semmi sem volt hasznosabb számomra, mint a tanulásnak ezen formája, melyben közvetlenül figyelhettem alkotói munkáját, és a mibe később aztán fokozatosan bekapcsolódni is engedett. Felkészültségéből, tapasztalatából, merítve nyitottam ki idővel a horizontot, és építettem magamba mindazon követelményeket, melyeket most is művészként elengedhetetlennek tartok. Felismertette bennem, hogy a tehetség az egyik legnagyobb érték, de bizony nem árt ha ügyelünk rá! Az ilyen képességgel született fokozottan kell művelnie, gondoznia magát - ebben egyébként kérheti a szülők, a nevelők, a barátok segítségét -, de ezzel nem mentesíti magát az alól, hogy ismereteit növelve megkülönböztetett figyelmet fordítson a tapasztalásra. Mert a tapasztalat végtelenség