Hősök, terek

A kötet írásai közép-európai regények párhuzamos olvasatai; hasonló kérdéseket fölvető műveket, a szakmai olvasó érdeklődését kiváltó irodalmi jelenségek különböző változatait emelik az olvasás közös terébe, olyan kérdésekhez kívánva hozzászólni az egyes művek értelmezésével, amelyek tartós kihívást jelentenek az irodalomtudomány számára. Ilyenek a szerző (az empirikus és a mintaszerző), az elbeszélő és az elbeszélés látószögét meghatározó főhős identitásának problémája, az elbeszélésben létesülő tér sajátosságai, az elbeszélésekben visszatérően megmutatkozó, archetipikusnak tekinthető narratív mintázatok kérdései.
Mindezek mögött fölsejlik egy olyan közép-európai (regény)tér, ahol az ezt létesítő, egyéni, egyedi (sors)eseményeket elbeszélő regények közös kérdéseket visznek színre, újra és újra rákérdezve magának az identitásnak a mibenlétére, előtérbe állítva elbeszélés és önazonosság kapcsolatát. A vizsgált művek szerzői, bármennyire is más eseményvilágokat visznek színre, ugyanazt a kérdést teszik föl, nem függetlenül a 210. század közös vagy hasonló történelmi eseményeinek alakulásától: ki vagyok én? Miért, mi által lettem az és olyan, amilyenként most elbeszélem magam? És minden elbeszélés alapvetően a megértés terét kívánja létrehozni.