HUNGÁRIA - ATHILA - MILLENNIUMI MAGYAR TÖRTÉNELEM - jellemzők

Oláh Miklós (1493-1568), aki élete utolsó negyedszázadában a legmagasabb hazai méltóságokba, a királyi kancellári, majd az esztergomi érseki székbe emelkedett, ifjan, a mohácsi csatavesztést követően Németalföldre kísérte az özvegy Mária királynét. Brüsszelben került kapcsolatba Rotterdami Erasmusszal és körével, az európai humanistákkal. Gondolatvilágát a távoli, pusztuló haza képe töltötte ki, s mindvégig a hazatérésre készült. Ezért is merült föl benne a magyar történelem összeállításának a gondolata: meg akarta mutatni, honnan és miért süllyedt a magyarság a mélypontra, és hogy miképpen kerülhet vissza a csúcsra. A munkához 1536-ban fogott hozzá a Hungária című fejezettel, amelyet formailag a kor humanista történetírói szabálya szerint földrajzi bevezetőnek szánt, lényegében és tartalmilag azonban azt az ideális Magyarországot rajzolta le benne, amely a mohácsi katasztrófa előtt létezett, és amelynek újjáépítésére törekedni kell. 1537-ben készült el az `őstörténetet` feldolgozó más