Hűséges mind a sírig

„Ha pedig most gondolok vissza arra a napra, bölcsen belátom a mai érett elmémmel, hogy vannak mámoros pillanatok az életben, mikor szemünkre a reménység ráborít rózsaszínű fátyolt, s azt mondja: – Álmodjál miattam, s higgy el mindent vakon. Ha látod az örvényt, attól se riadj vis?- sza, csak lépj bele. Ez a sorsnak a rendelése, ezt ki nem kerülheted. Igen bizony, mert a Rákóczi Ferenc dicsőséges fegyvere győzött mindenfelé. Balogh Ádám a császár testőrző hacsérossait is megkergette; a labancok égő házainak parazsával süthettek a kurucok szalonnát. Bottyán, a vak, Eszterházy Antal, Bercsényi, Bezerédi kurírjai szaladtak mindennap, s hozták a híreket a Dunántúlról, a Morva-földről. A francia követ küldötte a pecsétes leveleket Párizsba a királyhoz. Mind csupa jó hír volt, s a mi urunk fejedelmünk arca gyakrabban volt derűs, de mindig nem…”