Hogyan, miként létezhet együtt két olyan véglet, mint a szinte beteges érzékenység és a mindig készenlétben álló, sziporkázó humorérzék? És mennyire amp;amp;amp;#8222;békés amp;amp;amp;#8221; az amp;amp;amp;#8222;egymás mellett élésük amp;amp;amp;#8221; egyetlen személyiség pszichéjében? Aki megfejti a rejtélyt, az magyarázatot kap az amp;amp;amp;#8222;erdélyi lélek amp;amp;amp;#8221; (vagy a kisebbségi létben, kiszolgáltatottságban sokáig élő ember) vélt és valós amp;amp;amp;#8222;furcsaságaira amp;amp;amp;#8221; amp;amp;amp;#8230; A járni még nem tudó kisgyerek a felnőtt ujjába kapaszkodva lépeget; ha kezébe észrevétlenül egy ceruzát vagy akár egy fűszálat csempésznek amp;amp;amp;#8211; a gyerek vígan és biztonságosan megy tovább egyedül, a felnőtt segítő ujja nélkül is. Aki látja, csodálkozik amp;amp;amp;#8211; és kacag. A fejük fölé tartott ceruzákkal-fűszálakkal menetelő kisgyerekek, ha egymást látják: csodálkoznak amp;amp;amp;#8211; és nevetnek. Tapasztalatom szerint valahogy így működik a kiszolgáltatott ember humora, aki a feje fölé tartott ujja hegyére támaszt (ne